A flow, vagyis az áramlat állapota, Csíkszentmihályi Mihály szerint az a különleges tudatállapot, amikor az ember teljesen elmerül abban, amit csinál. Ilyenkor a figyelem fókuszált, az időérzékelés megváltozik, és az Én-tudat ideiglenesen háttérbe szorul. Az ember eggyé válik a cselekvéssel, és nem valami célért végzi azt, hanem maga a tevékenység válik a jutalommá. A rope flow-ban ez az élmény természetesen, szinte magától jön létre, ha az ember elég figyelmes, nyitott és jelen van a mozgásban.
A flow-élmény akkor születik meg, amikor a kihívás és a képesség egyensúlyban van. Ha a mozgás túl könnyű, unalomba csúszunk, ha túl nehéz, szorongás vagy frusztráció jelenik meg. A kötél forgatása közben a test és az elme folyamatos párbeszédet folytat: a mozdulatok ritmusa, a lendület, a pattanások hangja és a súlypontváltások mind azonnali visszajelzéseket adnak. A kötél ilyenkor nem eszköz, hanem tanítóvá válik – ha nem vagy jelen, azonnal megmutatja. Belecsapsz a testedbe, kibillen az ív, megtörik a mozgás. A figyelmet nem lehet kispórolni.
Amikor azonban a mozdulatok összeérnek, a ritmus önmagát tartja, és a test automatikusan, mégis tudatosan mozog, megszületik az áramlat. A gondolatok elcsendesednek, a belső kommentár eltűnik, és marad a mozgás, a levegő és a kötél finom suhanása. Ez az állapot nem a kontrollról szól, hanem az elengedésről: paradox módon akkor tapasztaljuk meg a legnagyobb uralmat a testünk és mozgásunk felett, amikor nem próbáljuk görcsösen irányítani.
A rope flow rokonságban áll a keleti mozgásfilozófiákkal, mint a jóga, a tai chi vagy a harcművészetek. Ezekben a gyakorlatokban is központi szerepet kap a test és a tudat harmóniája, a jelenlét és az éber figyelem. A kötél körpályái, a spirális mozdulatok, a váltakozó lendületek mind olyan mintázatok, amelyek az idegrendszerre nyugtató, rendező hatással vannak. A flow nem más, mint az összhang megtapasztalása – önmagunkkal, a mozdulattal és a világgal.
A rope flow gyakorlása így nem csupán fizikai edzés, hanem mozgáson keresztüli meditáció. Az ember nem a teljesítményt hajszolja, hanem a folyamatot éli meg. A kötél, a test és a tudat egymásba fonódik, és a mozgás pillanatról pillanatra újra megszüli az áramlatot.